Szentes szomszédságában a török hódoltságot követően a 18. század első felében két települést is evangélikusok népesítettek be, akiknek a leszármazottai közül többen mezővárosunkba költöztek. Szarvas első lakói magyar és szlovák jobbágyok voltak, akik letelepedési szerződésüket 1722-ben írták alá új földesurukkal, Harruckern János Györggyel. A szlovákok egy része Gömör és Nógrád vármegyékből érkezett új lakóhelyére, más részük Aszódról szökött Szarvasra.
Orosházát a Tolna megyei Zombáról áttelepülő evangélikus magyar családok népesítették be 1744-ben, akik Harruckern Ferenccel kötöttek szerződést. A földesúr a telepeseknek szabad vallásgyakorlást, a megélhetésükhöz szükséges földterületet biztosított mindamellett, hogy egy időre elengedte a földesúri szolgáltatásokat.
Amit a szentesi lutheránusok múltjáról tudunk, az javarészt Petrovics Somának köszönhető, aki a Szentesi Lap hasábjain napvilágot látott cikksorozatában ismertette az evangélikus egyház történetének legfontosabb mozzanatait. Dr. Balázs György a 2011-ben megjelent könyvében az előbbi források mellett összegezte a témára vonatkozó legfontosabb kutatási eredményeket is.
Részletek dr. Mód László: A szentesi evangélikusok kapcsolatai az egyházi anyakönyvek tükrében (1821-1895) című írásából. - https://bonusnuntium.hu/wp-content/uploads/2020/11/7-dr-m%C3%B3d-l%C3%A1szl%C3%B3.pdf
In memoriam dr. Balázs György (1932-2016)