Részlet a dolgozat bevezetőjéből
"1950 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeum régészei ásatást kezdtek a Szentes határában lévő Vekerzrugban.
Céljuk az volt, hogy az évekkel ezelőtt ott feltárt szkíta slrok nyomát fellelve, az ottani dombon lévő szkíta temetőt feltárják. A munka nehezen indult el, mert az előző években talált sírok helyéről közölt térkép hiányos volt, s a környék lakói sem tudták azok helyét megmutatni.
Így szinte csak találomra kezdték el az ásatást a kérdéses dombon, munkájukat azonban már az első napon siker koronázta: néhány órai munka után csontvázakra bukkantak, egy kettős lovas sir két lócsontvázára. Még ugyanezen a napon egy újabb kettős lósir került elő, melyben a két egymással szemközt fekvő lócsontváz fölött négy vasabroncs és kerékagy /persze rozsdás, sérült állapotban/ és nagy halom faszén feküdt. Később még további hat lósír került elő /egyes sírokban a lócsontváz mellett kutyacsontváz is feküdt/, nem beszélve a nagyszámú emberi sírról.
A második kétlovas sírban lévő négy kerékabroncs és kerékagy kétségtelenné teszi, hogy a sírba a lovak mellé kocsit is temettek, felmerül azonban az a kérdés, hogy hogyan? Erre a lócsontvázak fölött található nagytömegű faszén és az abroncsok helyzete ad feleletet. A faszenek arra mutatnak, hogy a kocsit felgyújtották, elégették és csak azután került a sirba..."
A magyar archeozoológiáról
Az első régészeti feltárásból származó állatcsontleletekkel foglalkozó tanulmány a paleontológus Kubinyi Ferenc tette közzé 1859-ben az Akadémiai Értesítőben. Rómer Flóris 1868-ban kezdeményezte a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottságának és a Magyar Királyi Egyetem Állattani, Állatbonctani Gyűjteménytárának szorosabb együttműködését.
A rendszeres archeozoológiai kutatások beindulása az 1950-es évektől a jelen munka szerzője, az állatorvos végzettségű Bökönyi Sándor és az agrármérnök Matolcsi János nevéhez volt köthető...
Csippán Péter: Zoológia régész módra - avagy mi fán terem a régészeti állattan?