Elsős gimnazista koromban az osztályoknak le kellett adni azoknak a daloknak a listáját, amelyeket ismernek, és el is tudnak énekelni a tanulók. Ráczné Magda néni vezetésével szúrópróbaszerűen ellenőrizték, hogy valós adatok kerültek-e a papírra.
Nagyon kevés olyan volt, amelyet nem tudtam folytatni. Ezen én is meglepődtem: Hogy lehet, hogy a többiek nem ismerik ezeket a nótákat? – gondoltam magamban. Annyit azért már akkor éreztem, hogy valami olyan kincset nem birtokolnak a többiek, amely nekem itthon az ölembe hullott.
Most, hogy már a 300-at is hajazza az összegyűjtött nóták száma, ismét rácsodálkozom a tényre. Nem mertem volna ekkora mennyiségűre becsülni családunk nótakincsét. Nem is szólva azokról, amelyeknek egy-egy sorára már csak a nálunk is idősebb rokonok emlékeznek.
Ebben az anyagban csak egy részét használom fel ezeknek a nótáknak, leginkább illusztrációs célzattal...
(Részletek a Szerző bevezető gondolataiból)
Kiss Hajdú Teréz a Más a nóta... című dolgozatával a 48. Országos Néprajzi gyűjtőpályázaton IV. díjat ért el.
A dolgozat különlegessége a kottaképek felett megkattintva Joós Józsefné citerajátékával, máshol énekkel megszólaltatott dallam.