"... A diákszínjátszás egyik legfontosabb nevelési tevékenységi formánk. Nemes és élvezetes szórakozás, és olyan örömet szerző tevékenység, amelyet a tanuló saját alkotása láttán érez. A diákszínpadok létjogosultságát nemcsak az magyarázza, hogy lehetőséget nyújtanak művészi hajlamok és rejtett képességek kibontására, hiszen nem a hivatásos színészet „gyakorlati előképzésének" iskolái — mégha a legtehetségesebbek élethivatásuknakis választják a színművészetet.
A diákszínjátszás olyan „lélekmentő" tevékenység (Komár Pálné kifejezése), amelyben az irodalmi alkotás belső átélése, előadása segíti az emberi, társadalmi, morális helyzetek megismerését; a jellemábrázolásban tanulóink nemcsak a megjelenített vagy jelzett karaktert ismerik meg, hanem önmaguk jobb megismerésére is képesekké válhatnak. Miközben tehát fontos közművelődési feladatokat teljesítenek, önmagukat is nevelik: felszabadulnak a sokszor hátrányos helyzetükből fakadó gátlásaiktól, elsajátítják a határozott fellépés, a helyes viselkedés, a szép magyar beszéd képességét is..."
(Részlet a kötet bevezető fejezetéből)
Bácskai Mihály (1929–2011) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, drámapedagógus, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatának elindítója.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bácskai_Mihály - Wikipédia szócikk