Párducz Mihály (1908-1974) régész, egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora (1965).
A Szegedi Tudományegyetem történelem–földrajz szakán tanult, majd ugyanitt a Régiségtani Intézetének tanársegédje 1930-tól. Két évvel később ösztöndíjas a berlini Collegium Hungaricumban. Későbbi pályafutása során a népvándorlás-kor kutatójává vált, leginkább Csongrád és Pest megyében végzett régészeti munkákat.
A vekerzugi lelőhely Szentestől északkeletre, kb. 12 km-re, az egykori Veker folyót kísérő kiemelkedő vonulaton van. Itt először 1937-ben Csallány Gábor múzeumigazgató tárt fel négy ember- és két lósírt, majd 1941-ben további négy ember- és egy lósír felásására került sor. Ezen előzmények eredményei már publikálva lettek, a mostani dolgozat tárgyát képező 1950-ben feltárt sírok a 12-18 közötti számozást kapták.
A hallstatti kultúra nevét a felső-ausztriai Hallstatt településről kapta, melynek közelében a 19. század közepén több mint 900 kora vaskori (i. e. 750–450 körüli időszak) sírt tártak fel. A szentes-vekerzugi temetőből jellegzetes Hallstatt-kori edénytöredékek kerültek elő.
Kapcsolódó tartalmak: